Egy szavukat ne hidd el!
Az emberek hagyják, hogy érzelmi madzagokon rángassák őket vadidegen emberek, hogy sodorják őket, és már rég nem azon jár az eszük ami a fejükben van, hanem azon amit mások tesznek a fejükbe, mások adnak a szájukba.
Nagymértékben rajtunk is múlik, hogy a fejünkben fölépített világmodellben hol vannak az árkok, csapdák, szögesdrótok, ejtőző helyek.
Vissza kell térned a saját közösségeidhez, a saját morális normáidhoz, a saját földhözragadt életedhez. Ne a csillagokat nézd, nézz a lábad elé! Miközben mindenki megpróbál neked minden sarkon eladni valamit, gondold végig, hogy neked mi jó, kell-e neked, szükséges-e neked!
Miért gondolod, hogy mások csapkodásai és üvöltései fontosabbak, mint a rokonaid, családtagjaid, barátaid, üzletfeleid, ismerőseid – az a pici világ ahol élsz, ahol hús-vér emberek vannak, akikhez közöd van? Van egy világod, ahol cselekedni tudsz, meg tudod változtatni a dolgokat, és még egy kicsit felelsz is érte!