1986 óta – amikor elkezdte tanítani a magatartáskultúra tantárgyat a Gyógypedagógiai Főiskolán -, úgy él, mintha a saját gyerekeivel, unokáival foglalkozna a nap huszonnégy órájában. Levente Péter negyven évesen jött rá, hogy éretlen felnőtt.
„Azt a keresztet, amit kaptam, amikor a második fiunk halt meg, nem tudtam viselni, összerogytam, és három évbe került, míg összeszedtem magam.” Éretlen felnőttből igyekezett érett felnőtté válni, ami természetesen nem sikerült – mondja -, és később rájött, hogy erre rövid még száz esztendő is. Mi a különbség az éretlen felnőtt és az érett felnőtt között? „Az a különbség, hogy az éretlen felnőtt több pokoli pillanatot szerez maga körül naponta, mint mennyországi pillanatot a környezetének, az érett felnőtt pedig legalább egy százalékkal több mennyországi pillanatot…”
Levente Péternek a magatartás kultúrában az a lényeg, hogy hű legyen önmagához, a családjához és a hitéhez. Bár nevét, elég sokan ismerik, mégis így nyilatkozik: „Én nem sztár vagyok, soha nem is voltam, és nem engedtem, hogy valaki engem képviseljen a Földön menedzserként, soha…”