Gerinctől nyakig…
Én egy olyan beállítottságú ember vagyok, aki a lassú dalokat szereti, ebben tudok kiteljesedni. Nagyon szeretem a lélekszaggató dolgokat, valahogy ezekre a dalokra áll rá a kezem, amikor megfogom a gitárt, ezeket szeretem a leginkább énekelni, és még több szenvedélyt tudok belevinni. Ezekre tudok és szeretek a leginkább dalszöveget írni. Amikor alkalmasint tudok ilyen dalokat énekelni, márpedig kerítünk rá lehetőséget, és meglátom a közönség soraiban, hogy érzik azt, amit én érzek közben, az páratlan érzés. Ilyenkor jön a bizsergés gerinctől nyakig – és olyan, mint ha kirázna a hideg.
Én ezt már tudatosítottam magamban, hogy bízom benne ez azért van, mert nagyon jó, ami ilyenkor történik a színpadon. Addig, amíg ez minden koncerten előfordul egyszer-kétszer, addig bízom benne, hogy ez azt jelenti, jó úton járunk.