Forgács Gáborral az őszinteség kapcsán készült Sztárportré. Érdekes fordulatokat hoz a beszélgetés, ugyanis aki eddig azt hitte, hogy az őszinteségnél nincs fontosabb dolog, az most új szempontokat kaphat.
„Mikor vagy őszinte? Ha kérdés nélkül elmondasz valamit, amire senki nem kíváncsi – csak azért, hogy az őszinte véleményedet átadd a másiknak…? Egyet nem szabad elfelejteni: Nem biztos, hogy nekem igazam van. Ha valakinek szépeket mondasz, jókat mondasz, akkor sokszor azzal többet tudsz segíteni, mert a lelkét helyre tudod tenni – pláne ha kéretlenül mondod. Segíteni, adni valamit, ez több mint az őszinteség…
Én is úgy vagyok vele, hogy ha van rá mód, akkor inkább dicsérek, inkább szépeket mondok. Ha valami nem tetszik, vagy valakivel valami problémám van, akkor legtöbbször nem töröm kezem-lábam, hogy azt közöljem vele – még akkor sem ha nagyon szeretem.
Lehet, hogy egy beszélgetés alatt menet közben kialakul bennem: Milyen jó, hogy nem mondtam semmit, mert egyszer csak rájöttem, hogy nem is lett volna igazam… Az őszinteség így önmagában egy definiálhatatlan valami. Használjuk is, meg nem is, szükség is van rá, és nincs is rá szükség. Meg kell találni a szép kis átmeneteket, amivel az ember kellemesen tud a másikkal együtt lenni.”