Réz AndrásRéz András a Sztárportréban az adakozásról beszélt: “Kényszermegoldásnak tartom. Ha valaki nehéz, vagy szorult helyzetben van, beteg, bizonytalanná vált az élete, elsodródóban van, akkor úgy gondolom, hogy kell segíteni. De ha nem erről van szó: A Debreceni Egyetemen az egyik tanáromtól hallottam először azt a végtelen bölcsességet, amit azóta milliószor: Ha valaki éhes, akkor ne adj neki halat, hanem tanítsd meg halászni. Ez egy nagyon komoly bölcsesség. Az adakozást viszont alkalmaznunk kell akkor, amikor egy embernek az életéről van szó, amikor arról van szó, hogy meg tudja-e tartani magát a világban. Mert ha nem, akkor már nem tudod megtanítani halat fogni sem.”

– Ha valakiről azt gondoljuk, hogy segítségre szorul, de nem mondja ki, hogy segítséget kérek…?

“Ha nem mondja ki, akkor nem biztos, hogy jogomban áll segíteni. Ha nem mondja ki, az lehet, hogy valami olyasmit is jelent, hogy úgy érzi, a méltóságáról van szó, ami az én szememben elképesztően magas érték. Akkor mindenféle trükköt kell kitalálni, ha látod, hogy mégis nagy a veszély, hogy egy pillanatra se érezze úgy, hogy a méltóságát föl kell adnia…

Vannak esetek, amikor az adakozásod sokkal inkább valamiféle ajándék, gesztus… Van, amikor a szavak segítenek, mert valamiféle egymáshoz tartozást fejeznek ki. Azt, hogy mi nem különböző világok lakói vagyunk, hogy létezik valami elemi szolidaritás abban a világban, ahol mi élünk…

Ha valaki megkérdezné, hogy mi a küldetésem, akkor azt mondanám, hogy feltehetőleg az, hogy megszólítsak embereket, és beszélgessek velük. Az ember tanulja meg, hogy ha rámosolyog egy másik emberre, az nem kerül többe, mint ha rávicsorog. Nem azért nevetünk mert örülünk, hanem nevetünk, és ettől öröm tölt el bennünket. Senki ne gondolja, hogy emelkedett, és nagyon vidám állapotba kell kerülni ahhoz, hogy az ember nevessen, fordítsd meg: Nevess a másik emberrel, és teljesen meglepő válaszokat fogsz kapni, például azt, hogy visszanevet, szóba elegyedik veled… Az ember szelídítésnek ez is egy fontos összetevője, mert aki nevet, az nem harap.”