Rácz Gergő Molnár SzabolccsalRácz Gergőt a barátain, barátkozásain keresztül ismerhetjük meg jobban a Sztárportréból. “Nem vagyok az az alkat, aki lerohanja a másik embert, és könnyen összebarátkozik, inkább várok, figyelek, vagy kisebb jelzéseket adok, és egyszerűen hagyom, hogy egy szituáció eljusson odáig, hogy barátkozás lehessen belőle. Könnyen össze lehet velem barátkozni, de én magam nem megyek ennek elébe.”

Gergő a munkában is ismeri a barátságot: “Az alkotáshoz alapvetően feldobottság érzés kell, és ebben jó hatással van, ha az ember olyanokra talál, akikkel egy hullámhosszon tud lenni, és a jó beszélgetések, a szimpátia is együtt jár az alkotással.

Azt hiszem, anélkül, hogy baráti kapcsolatai lennének az embernek, nehéz lehet létezni. Az embernek át kell beszélni a dolgait, közösen kell gondolkozni, őszinte véleményeket kell meghallgatni. Azt hiszem, hogy a barátságnak egy nagyon fontos ismérve, hogy kapjon kritikát az ember, és bízzon meg a másikban annyira, hogy tőle el is fogadja, vagy meg merje kérdezni, amit olyanoktól akiket nem ismer annyira, azoktól nem.”

Gergő beszél arról is, hogy mi történt akkor, amikor nehéz helyzetbe került egy barátsága. “Nekem nem komfortos az, ha tüskék vannak bennünk olyan emberek felé, akiket szeretünk. A konfliktusoknak a legnagyobb százaléka félreértésekből adódik, tehát az ember semmit nem veszít azzal, ha átbeszéli a problémáit, és akkor az egész visszakerül abba a mederbe, amiben előtte volt.”

A műsorból az is kiderül, hogy mikor volt a “metálos” korszak Rácz Gergő életében. A gitárjátékán, talán a mai napig érezhetőek ennek nyomai.