Ihos JózsefIhos József, mindenki Kató nénije, úgy gondolja, hogy az újratervezés akkor indul, amikor egy napját valaki elindítja. A legoptimistább dolognak tartja, hogy úgy keljen fel valaki, hogy van miért. Ő is többször építette újra az életét.

Először a gimnáziumi években, amikor eltanácsolták az iskolából. Nem akart elkallódni, ezért ki kellett találnia, hogy mihez kezdjen. Eldöntötte, hogy nyáron minden reggel elmegy a könyvtárba, és megtanulja egyedül azt, amit mások már tudtak. A kaposvári Tanítóképző Főiskolára úgy került be, hogy nem hitték el, hogy nulla pontja van, és egy tanár azt mondta, hogy a papírjáról lemaradt egy egyes, ezért azonnal tíz pontos lett.

A Sztárportréban Ihos JózsefRengeteg dolgot megtanult, de később a közművelődés berkeibe ment át. Elkezdte érdekelni a tudomány világa is, dolgozott egy tüdőgyógyintézetben, ahol előadásokat szervezett a betegeknek. Ezt a munkahelyét bár nagyon szerette, mégis otthagyta, mert képtelen volt elviselni a halált.

Azzal mindig tisztában volt, hogy tud és szeret adni az embereknek. Rábeszélték, hogy induljon a Humorfesztiválon, ahol Nagy-Bandó András nagyon ígéretesnek találta. Rádiónak, televíziónak írt, mikor eljutott odáig, hogy igazi „nagybölények” adták elő az írásait.

Egy dologra figyelmeztet: „Az anyagi rabság az ne legyen sohasem. Két évvel ezelőtt teljesen elraboltak mindenemet. Minden összegyűjtött pénzemet, amit eddig a 30 év alatt fölhalmoztam…” Közel 60 évesen kellett újra felépítenie mindent, de amíg tudja, hogy egészséges és tud a világért tenni, addig ez a lényeg és nem a pénz.