Ihos József azt mondja, ő leginkább népszórakoztató. „Megtörtént amit mondok, és megdöbbentő. Nem sértő, mert emberi. Azért emberi, mert ilyen a világ. Egy valaki helyett el kellett mennem fellépni, egyet kértem az illetőtől, hogy szóljon le a helyszínre, hogy megy valaki helyette. Nem szólt le – nekem azt mondta leszól. Megérkeztem, és bekopogtam az igazgató asszonyhoz báli ruhában, mint helyettes. Kinyitja az ajtót, megnéz engem, elsápad, a szájához kapja a kezét: Jesszusom Ihos Úr! Maga még él? – Ennyire nagy a felejtési ráta.
Az önismeretnek egy nagyon fontos része az önirónia. Amerikában egyszer voltam egy olyan órán, ahol önismereti órát tartottak, és az volt a feladat, hogy írj magadról egy paródiát. Ez azért jó, mert ahhoz, hogy te paródiát tudj írni magadról, ismerni kell a gyengéidet, a vélt hibáidat…
Nincs a humorban reménytelen helyzet: Egy építési vállalkozó elvitt a munkásainak fellépni Brazíliába. A fellépés helye majdnem az őserdő volt, és nem volt hangosítás, csak egy beszélőke. Kiabáltam rekeszeken állva, hogy gyertek közelebb, itt van Kató Néni Magyarországról. Ahogy közelebb jöttek, egy pár percig még próbáltam jópofizni, utána egyszer csak azt vettem észre, hogy távolodnak tőlem, szinte sietnek el tőlem. Hátranéztem, és láttam, hogy mögöttem történik valami: Az őserdőnek abból a részéből jöttek ki bennszülöttek erre a hangra. Körbeálltak, néztek rám, és azt vettem észre, hogy mosolyognak.