„Kalap volt a jelem az óvodában.”
Hevesi Tamás – így meséli – sokszor vette a kalapját az életben. „Ha nappal játszottam (volt, amikor a bátyámmal együtt) nagyon sokszor forgalmi dugó alakult ki. Éjszaka imádtam a legjobban játszani, amikor már senki sincs az utcán, és száll a hang – gyönyörű volt énekelni.
Egy ilyen hajnali utcazenéléskor ott állt egy ember kb. egy órán keresztül, majd bedobott egy névjegyet. A végén, amikor megszámoltam a pár forintot, amit kerestem, ott volt a névjegy: Feltétlenül hívjál fel, Novai Gábor…” Hasonló eset később Ausztráliában is történt, ahol ugyancsak együttműködés született az eset kapcsán.